Aki már látta Ady Endre halotti maszkját, az igazolva tudhatja jelentését az "örök nyugalomra tér", "örök álmát alussza", "elnyeri a végső békét/végső megnyugvást" kifejezéseknek. Ady arca is ezt a békét tükrözi: annyi húsba tépő nász, gyilkos szájú rágalom, alkoholgőzös éjszaka és cudar reggel után ismét itt a nyugalom - amiből életében csak nagyritkán jutott része: a "daloló Párisba" vagy - kapcsolatuk békésebb pillanataiban - Léda asszony karjaiba menekülve, ezer más arctalan szerelemben; versben, illatos borban és végül Csinszka mellett. 1919-ben még csak 42. évét töltötte volna be - bár gyorsan égő élete nem igen mérhető a szokványos mércével: halott vonásai sem egy 42 éves emberéi. Messziről jött és messzire megy ez élet, / S csak: élet ez, summája ezrekének."

Debrecen. 1805-ben ezen a helyen hal meg Csokonai Vitéz Mihály nyomorogva, tüdőgyulladásban. 32 éves volt. Életének jelentős hányada a csalódásé, nélkülözésé és az örökös elutasításé volt. A debreceni diák- és tanárévektől eltekintve vajmi kevés nyugalom várt a költőre. Zaklatott sorsában is oly sokáig megőrizte Anakreón módjára boros jókedvét, s csalódásait is póz nélkül, őszinte fájdalommal éli meg. Ady nem hiába írj: "Mondom: Csokonai Vitéz Mihály unokájának érzem és tudom magam: veszettül európaitlan magyarnak, aki kacagtató fanatizmussal él-hal Európáért."